About the ADHD/ADD in detail

 

A figyelemhiányos hiperaktivitás zavar (ADHD, Attention Deficit Hyperactivity Disorder) az egyik leggyakoribb neuropszichiátriai tünetegyüttes, amely gyermekkortól végigkíséri az érintettek életét.

Szokás ADHD-spektrumról is beszélni, amely arra utal, hogy nem egy homogén, hanem „sokarcú” állapotról van szó, amelyben a különböző tünetek eltérő mértékben keverednek egymással, különböző súlyosságú problémákat, funkciókiesést okozva. A funkciókiesés megléte a diagnózis felállításának egyik feltétele és azt értjük alatta, hogy az illető mindennapi életét, munkáját, tanulmányait, emberi kapcsolatait milyen mértékben befolyásolják a tünetek.

Némileg leegyszerűsítve az ADHD 3 fő tünetet foglal magába: figyelemzavart, impulzivitást valamint hiperaktivitást. Általánosan jellemző továbbá a tervező-szervező agyi funkciók gyengébb működése (ún. exekutív funkciók zavara). Ezek a tünetek a mindennapi életben számos formát öltenek.

Azok a gyerekek, serdülők és felnőttek, akiknél mindhárom tünet egyértelműen jelen van, teszik ki az ADHD-spektrum nagyobb részét. Ezt a típust hívják kombinált típusú ADHD-nak.

Vannak olyanok is, akik súlyos figyelemzavarral küzdenek, a hiperaktivitás vagy az impulzivitás viszont minimálisan vagy egyáltalán nem jellemző rájuk. Az ADHD-spektrum ezen alcsoportját ADD-nek is nevezik (Attention Deficit Disorder), hivatalos megnevezése ADHD döntően figyelemzavarral.

A harmadik típus az ADHD döntően hiperaktivitással és impulzivitással.

A három típust gyakorlatilag a tünetek eltérő aránya különbözteti meg egymástól.

Figyelemzavar

  • Nehézséget okoz a figyelmet megtartani, különösen, ha az illető számára nem érdekes az adott foglalatosság (pl. adminisztrációs feladatok, lecke írása)
  • A figyelem könnyen terelődik külső stimulusok hatására, nehezen tudja kiszűrni, figyelmen kívül hagyni a zavaró külső tényezőket (pl. ha mások beszélgetnek a háttérben, utcai zaj beszűrődése)
  • Sokszor követ el figyelmetlenségből eredő hibákat feladatok elvégzésénél, mivel hajlamos összecsapni a mentálisan megterhelő, tartós figyelmet igénylő feladatokat
  • Társalgás közben úgy tűnik, mint aki egyáltalán nem figyel, gondolatai elkalandoznak, felszólításra gyakran nem reagál
  • Gyakran kerüli, halogatja azon feladatokat, amelyek mentális kitartást igényelnek

Hiperaktivitás

  • Állandóan „pörög”, mindig elfoglalja magát valamivel. Jellemző, hogy gyakran és sokat edz, hogy a felesleges energiákat levezesse.
  • A monoton, rutinszerű munkáktól elfárad, folyamatosan új ingerekre, változatosságra van szüksége
  • Munkamániás”, egyszerre több munkája van, szabadidejében kreatív ill. fizikai aktivitással foglalja le magát
  • Jellemző egyfajta „belső nyugtalanság” érzése, nehezen tud ellazulni
  • Folyton babrál valamivel (pl. toll, kulcs), mozgatja a lábát, nem tud egyhelyben nyugodtan ülni vagy állni (pl sorban állni a pénztárnál)
  • Általában verbálisan is hiperaktív, azaz sokat beszél
  • Megállás nélkül pörögnek a gondolatok a fejében, azonban gyakran felesleges dolgokon gondolkodik, nem konstruktív a gondolkodás

Impulzivitás

  • Hiányzó vagy alulműködő önkontroll: nem gondolja át, mielőtt csinál vagy mond valamit
  • Sokat eszik vagy sokat iszik, nehezére esik mértéket tartani
  • Gyakran „rizikózik”, gondolkodás nélkül belemegy veszélyes szituációkba
  • Beszéd közben gyakran félbeszakít másokat
  • Indulatait nehezen tartja kordában, nem ritkán dühkitöréssel reagál („felmegy benne a pumpa” egy pillanat alatt)

Egyéb jellegzetes nehézségek

  • A feladatok elkezdésének nehézsége, gyakran halogatja főként az unalmas feladatokat (pl. számlák befizetése, takarítás, adminisztráció)
  • Jellemzően több dologba belekezd, de nem fejezi be őket
  • Rossz időérzék, gyakran elkésik
  • Nehezére esik előre megtervezni, megszervezni a mindennapok teendőit
  • Feledékenység, szétszórtság, gyakran hagyja el a dolgait (pl. kulcs, telefon, stb.)
  • Egyenetlen, hullámzó energiaszint és hangulat, mely akár óráról órára változik

Az okok

Az ADHD kiváltó okait a mai napig nem sikerült teljes egészében feltérképezni. Világszerte intenzív kutatás folyik az okokat illetően, az eddigi eredmények azt a feltevést támasztják alá, hogy egy genetikai alapú rendellenességről van szó. Az érintett gének – melyek bizonyos agyi területek működését irányítják – feltérképezése napjainkban is folyamatban van. A terhesség és szülés alatti esetleges káros behatásoknak is kóroki szerepet tulajdonítanak.

Ikervizsgálatok és örökbefogadási tanulmányok során nem találtak összefüggést az ADHD és egyes pszichoszociális tényezők, mint például a nevelés, illetve a családi élet problémái között. Traumatikus gyermekkori élmények és egyéb stresszhatások kóroki szerepe szintén nem bizonyított. Az imént említett tényezők ugyanakkor súlyosbíthatják a már meglévő tüneteket jelentős funkciózavart okozva ezáltal. Egy kiegyensúlyozott, megértő és odafigyelő környezet sok esetben megelőzheti egy súlyosabb állapot kialakulását.

Mi történik az agyban ADHD/ADD esetén?

Különböző képalkotó vizsgálatok (CT, MRI, PET) eltéréseket mutattak az agy működésében ADHD fennállása esetén.
Rendellenességet találtak az idegsejtek egymás közötti kommunikációjában (ingerületátvitelben)  egyes a figyelemért, aktivitásszabályozásért, és impulzuskontrollért felelős homloklebenyi területeken.

A homloklebeny feladatai közé tartoznak az olyan „magasabb szintű intellektuális funkciók” mint a figyelem koncentrálása, a feladatok és cselekvéssorozatok megtervezése és a kivitelezés irányítása, a döntéshozatal valamint az adott szituációhoz illő viselkedés kiválasztása. A homloklebeny segít minket abban, hogy világosan gondolkodjunk, és ne csak érzelmi alapon, impulzívan reagáljunk különböző helyzetekben.

A megváltozott ingerületátvitel okai valószínűleg az idegsejtek közötti apró résekben található jelátvivő anyagok (neurotranszmitterek) szabályozásának zavarában keresendők. A neurotranszmitter egy molekula, amely egy idegi jelet közvetít kémiai úton az egyik idegsejttől a másikig. A dopamin nevű molekula az egyik legfontosabb ingerületátvivő anyag az agyunkban, és kulcsszerepet játszik az agy ún. jutalomközpontjának optimális működésében. A dopamin nem megfelelő szabályozása lehet a jutalomközpont megváltozott működésének oka ADHD esetén. Ez többek között olyan nehézségekben mutatkozik meg, mint a monoton, unalmas vagy jelentős szellemi teljesítményt igénylő feladatok elvégzéséhez szükséges motiváció hiánya.

Kutatások zajlanak azzal kapcsolatban is, hogy vajon más ingerületátvivő anyagok (pl. szerotonin, noradrenalin) működése is zavart mutat-e ADHD vagy ADD esetén.

Az ADD valóban egy alcsoportja az ADHD-nak?

A kutatók között élénk vita folyik azt illetően, hogy az ADD valóban egy alcsoportja-e az ADHD-nak, vagy pedig egy különálló funkciózavarról van szó eltérő genetikai háttérrel. Az eltérő genetikai eredet egyben különböző biokémiai zavart is jelentene.

Russel Barkley, amerikai pszichológus professzor az ADD-t gyűjtőfogalomnak tekinti, amely 3 különböző alcsoportra osztható:

Az ADD első alcsoportjába azok az emberek tartoznak, akiknek figyelemzavaruk igen, hiperaktivitásuk viszont nem éri el a diagnózis felállításához szükséges mértéket. Ez a csoport Barkley szerint nagyon hasonlít a kombinált típusú ADHD-hoz, de annak egy enyhe változatának tekinthető.

A második ADD-alcsoportba azok sorolhatók, akik gyermekkorban kombinált típusú ADHD diagnózist kaptak, ám felnőttkorra sem a hiperaktivitás sem a impulzivitás tüneti kritériumai nem állnak fenn, azaz „kinőtték a betegséget”.

Barkley harmadik csoportja az SCT (Sluggish Cognitive Tempo, „lassú kognitív tempó”) elnevezést kapta, ebbe a csoportba tartoznak azok, akiknek tünetei az előbbiektől merőben eltérő módon jelentkeznek. Jellemző rájuk a napközbeni álmodozás, csökkent energiaszint, lassú munkatempó és a szociális visszahúzódás.

Az ADD-n belül ez utóbbi csoport meglehetősen elhatárolható egységet képez, ezért Barkley javaslata alapján egy külön diagnózist érdemelne.

Előfordulási arány, nemek közötti eltérések, a tünetek változása az életkorral

A jelenlegi vizsgálatok szerint a gyerekkori ADHD előfordulása világviszonylatban 3-6% körül mozog, felnőttkorban 2-3%. Egyes becslések szerint az ADD aránya az összes ADHD viszonylatában elérheti a 30%-ot is. Valószínűleg ez a szám idővel növekedni fog az ADD-ről szerzett ismeretek bővülésével és a diagnosztika fejlődésével.

Az ADD-vel diagnosztizált gyerekek átlagosan magasabb életkorban kapják a diagnózist, a kombinált formához viszonyítva. Ennek az lehet az oka, hogy a hiperaktív gyerekek nehézségei mind az iskolában, mind otthon hamarabb megmutatkoznak, és emiatt előbb kerülnek szakemberhez.

Az ADHD több fiút érint mint lányt, gyermekkorban az arány 2:1, felnőtt korban 1,6:1. Lányoknál ugyanakkor gyakoribb a figyelemzavaros forma (ADD).

Hosszútávú utánkövetéses vizsgálatok azt a feltevést támasztják alá, hogy a gyermekként ADHD-val diagnosztizáltak csaknem kétharmada felnőttkorban is jelentős nehézségekkel küzd.

 

(forrás:https://www.adhdkozpont.hu/)